Így ülök az ágyad szélén napokon keresztül. Megszűnik a külvilág, néha jön apa, tesóm, néha telefonálok. Jó így együtt, de mondod a szemeddel, hogy hagyjunk végre békén, hadd múljon a szenvedés. De nem megy. Leültetjük hát apánkat otthon a televízió elé, és megnézetjük vele az Angyalok…

  3. Másfél óra alatt leértem Szegedre a 2-es Kórházba. Már négy óra telt el az újraélesztés óta. Rohanok végig a sürgősségi folyosóján. Apa és tesóm ott üldögélnek szürke arccal. Apám az utolsó pillanatig kitartott, amikor már 40 kilóra lefogytál, ő még mindig ragaszkodott hozzá, hogy ne vigyenek…

  2. Meg kell állnom tankolni az autópályán. Fizetés után fürgén visszaülök a kocsiba. Erről a mozdulatról is te jutsz eszembe. Hogy milyen egyszerűnek tűnik, pedig milyen keservesen nehéz is tud lenni, már ha egyáltalán sikerül. A kórházi kontrollvizsgálat jut eszembe. Akkor már hónapok óta nem…

  1. Néhány órával ezelőtt feltámadtál. Pontosabban feltámasztottak. Gondolkodás és kérdezés nélkül, csak mert ez a szokás, hátha lesz még ebből valamiféle élet, foghatjuk még egy kicsit a kezed, vagy láthatjuk a döbbenetet a szemedben, amivel évek óta beszélsz, vagy érezhetjük a szádba ragadt…

Talán többször is hallottad már ezt a kijelentést, talán már unod is, ha valaki ezzel jön. Egyébként is, mi van akkor, ha nem akarsz jelentős eredményeket elérni, mert pontosan látod, hogy az oda vezető út túl nehéz és egyszerűen nem tudsz kigondolni olyan vonzó célt, amely megérné a küzdelmeket?…