Te is észrevetted már, hogy milyen sokféle nézőpontból tudják az emberek utálni azokat, akik értékesítenek? Vagyis egymást? Lényegében mindegy, hogy melyik táborban és mit adunk el – és szerintem aki ma dolgozik valahol, bizony értékesít is egyúttal -, tutira kapunk lesajnáló, lekezelő, szánakozó véleményeket valamelyik másik táborból. És a világért sem szalasztjuk el a visszavágás lehetőségét, amint alkalmunk adódik rá. Kimondva vagy kimondatlanul, de nagyon tudjuk sajnálni azokat, akik mást és másképp adnak el, vagy a más dolog másfajta eladásának háttértámogatását végzik, például egy nagyvállalatnál.

Alapvetően három tábort különböztetnék meg most a munkavégzés kerete szerint, amelyek persze altáborokra bonthatók, de nézzük meg leegyszerűsítve ezt a három embercsoportot:

1. Vannak a vállalati falkában élő embertársaink, akik vagy közvetlenül értékesítik a vállalat termékét és/ vagy szolgáltatását, vagy hozzájárulnak az eladandó portéka előállításához vagy a falkatársak boldogulásához. Összességében vagy eladnak, vagy az eladást támogatják valamilyen formában. Napi 8 órában, ami a valóságban ritkán kevesebb 10-12 óránál, bérért és fizetésért, a vállalati hierarchiában többszinten tagozódó falkavezérekkel. Amikor ők kapnak egy kedves meghívást egy másik falkából, akár még kipróbálási lehetőséget is hozzá, legtöbbször mély felháborodásuknak adnak hangot. Nem is értik, hogy lehet úgy élni, hogy egyesek másokat zaklatnak azzal, hogy el akarnak nekik adni! Szörnyülködnek a pofátlanságon és a szerencsétlen vállalkozók vagy emelemesek lúzerségén.
2. A következő táborba a valamely termékcsoportban vagy szolgáltatásban vakon hívőket sorolnám, akik a Hálózat falkájához csatlakoznak és különböző network marketing eszközöket használnak boldogulásukhoz. Ők a frontvonalban, machetával vágják maguk előtt a bozótot, maguk állják a költségeket, vagyis saját kocsival, telefonnal, laptoppal, kipengetve az adókat és járulékokat, önállóan és néha hiú, néha megvalósítható álmoktól kábultan mámoros függetlenségben sajnálkoznak a vállalati katonákon, hogy szegényeknek milyen sokat kell dolgozniuk a fix fizetésért és cégautóért. Felvilágosító kampányokkal igyekeznek megmenteni őket a (nagy)vállalati kizsákmányolástól, miközben néha az éhhalállal küzdenek.
3. A harmadik táborban vannak a vállalkozók, akik lehetnek például vendéglátósok, kereskedők, tudásmunkások és egyéb szolgáltatók. Nekik is létkérdés az értékesítés, hiszen vásárlók hiányában felkopik az álluk. Hogy vannak ők azzal, amikor el akarnak nekik adni valamit? Nagyon utálják, hiszen ők borzasztóan elfoglaltak és különben is, mit gondolnak a nagyvállalati értékesítők, hogy honnan lenne nekik pénzük a túlárazott multik portékájára, amelyek azért olyan drágák, mert velük akarják megfizettetni a sok léhűtő, ingyenélő aktatologató bérét. Ha meg tőle vásárol a multi, le kell menni árban, mert olyan agresszív a beszerzés. Ha meg nem multi vásárol, akkor is le kell menni, mert manapság nincs a vevőknek pénze. És ha egy hálózatépítő kopogtat be a vállalkozó ajtaján? Na de kérem, mégiscsak hallatlan, hogy mindenféle termékbemutatókra járjon az ember, amikor éjjel-nappal dolgozik, hogy fenntartsa a mai körülmények között ebben az országban a vállalkozását! Hát kinek van itt ideje arra, hogy kínosan feszengve végihallgassa a telemarketingest meg az emelemest!

Ismerős? Természetesen te nem tartozol a fent említettek közé, tudom. Csak ha esetleg találkoznál valakivel, akinél felismerhető ezen attitűdök valamelyike, emlékeztetheted rá, hogy nyugodjon meg, mert az idegeskedés árt az egészségének. Másrészt fogadja el, hogy mindenki azt az utat járja, amelyet a legjobbnak tart, ezt érdemes minősítések nélkül tiszteletben tartani. És ha van kedve, figyelje meg, hogy más falkák tagjai hogyan értékesítenek, mert sokat tanulhat belőle.

Peace, love and respect!